Vízlágyítás hígítással

Vízlágyítás hígítással. 

A csapvizet lágyíthatjuk többször átszűrt, káros szennyezéseket nem tartalmazó esővízzel, hólével is. (Az esővíz gyűjtése részletesebben a Díszhalak tartása és tenyésztése c. fejezetben.) Az esővíz és hólé általában 3-4 nk°-ú. Tisztán sok, lágy vizet kedvelő halfaj tartására és ikráztatására megfelelő. A fölös mennyiségű szűrt esővizet zöld üvegballonban tároljuk. Forralt vagy csapvízzel keverve a különböző halfajoknak kedvező keménységű vizek készíthetők. A desztillált víz a legmegbízhatóbb, de a legdrágább tökéletesen só-mentes, semleges kémhatású víz. Keménysége 0 nk°, pH 7. Desztillált vizet csak zöld falú üvegballonban szabad tárolni. A színtelen vagy kékes üvegfalú ballonban tárolt desztillált víz lúgokat és kalciumot old ki az új üvegből, és emiatt 1-2 nk°-ra keményedhet.

Desztillált víz és forralt vagy csapvíz keverékéből bármely halfaj számára kiváló ikráztató víz keverhető.

Vízlágyítás vegyi anyagokkal.

Különböző kémiai szerkezetű anyagok alkalmasak vízlágyításra, a legtöbbjük azonban veszélyes méregként hat a halakra. Mindegyik eljárás hátránya, hogy a víz pH-értékét savval be kell állítani. A legegyszerűbb eljárás, melyet ismertetünk, a trisózás. A közismert trisó (trinátriumfoszfát) (Na3PO4) mind a változó, mind pedig az állandó keménységet megszünteti, mert a Ca- és Mg-sókkal vízben oldhatatlan csapadékot képez az alábbiak szerint:
3 Ca(HCO3)2 + 2 Na3PO4 = Ca3(PO4)2 + 6 NaHCO3 3 CaSO4 + 2 Na3PO4 = Ca3(PO4)2 + 3 Na2SO4
A Ca-sókkal analóg a Mg-sók kicsapása is.
A trisózás menete a következő: 20 liter csapvízhez egy evőkanál trisót adunk, és keverés után ülepedni hagyjuk. Két nap alatt az edény aljára túrószerű csapadék ülepedik le. Az esetleges feleslegben maradt szabad trisó kimutatására szükséges a leülepedett vízből egy litert kivenni, ahhoz 3 dl csapvizet adni, és ha a víz megzavarosodik, akkor még szabad, lekötetlen trisó van a vízben. Mindaddig csapvizet kell adnunk a trisóval kezelt vízhez, ameddig az ellenőrző próba szabad trisót mutat ki. A trisóval kezelt víz lúgossá válik (NaHCO3 és Na2SO4), ezért foszforsav óvatos hozzácsepegtetésével a pH-t a kívánt értékre be kell állítanunk, állandó mérés mellett. A pH beállítása után a leülepedett megfelelő hidrogénion-koncentrációjú vizet gravitációs szűrőn vagy papírszűrőn keresztül lefejtjük, elválasztva azt az edény alján összegyűlt túros csapadéktól.
Vízlágyítás ioncserélő műgyantákkal. A lágy, sómentes víz előállításának előbb ismertetett módszere rendkívül munkaigényes. A desztillált víz szállítása nehézkes és viszonylag drága. Nagyobb mennyiségű — a desztillált vízzel azonos biológiai értékű — sómentes víz előállítására az ioncserélő műgyanták alkalmazása ad lehetőséget.
Az ioncserélő műgyanták bonyolult kémiai összetételű vegyületek, amelyek közös sajátossága, hogy a víz keménységét és sótartalmát okozó kationokat és anionokat megkötik. Meghatározott mennyiségű víz lágyítása után ioncserélő képességüket elvesztik, de megfelelő vegyszerekkel regenerálni lehet őket.
A különböző vegyületeket alkotó elemi részek, az ún. gyökök, illetve ionok, pozitív és negatív töltésűek lehetnek. Elektromos térben a pozitív töltésű ionok a katódon (kationok), a negatív töltésűek az anódon (anionok) válnak ki. A vizek sótartalmát adó főbb ionok:
kationok anionok
kalcium (Ca+ +) hidrokarbonát (HCO3)
magnézium (Mg+ karhonát (CO3-))
nátrium (Na+) klorid (Cl-)
szulfát (SO4---)
hidrogén (H+) vízalkotó ionok hidroxil (OH-)
Az ioncserélő műgyanták lehetnek kationcserélők és anioncserélők, attól függően, hogy a vízben oldott ionok melyik csoportját cserélik le. Ha a kationcserélő műgyantán sósavval (H+CL-) történő előkezelés után (hidrogén fázis) csapvizet folyatunk át, akkor vázlatosan a 3. táblázatban vázolt folyamat játszódik le. (Jelen esetben csak a Ca-sókatké-pező ionokat vettük figyelembe, de a magnézium-, a nátrium- és a káli-umsok is analóg módon cserélhetők le műgyantákkal.)
A sósavval aktivált kationgyantán átszűrt víz kalciumionjai a vízből eltűntek, és H+-ionokra cserélődtek ki. A víz lágy lett, azonban kémhatása — a keletkezett savak miatt — erősen savanyú irányba tolódott el (pH 2-3). A NaCl-dal (nátrium fázis) regenerált kationcserélő működési elve teljesen megegyezik a H fázisúval, azonban a Ca-ionok helyett a vízbe Na-ionok kerülnek, és a víz kémhatása erősen lúgossá válik (pH 9,5).
A kationcserélővel lágyított víz összes iontartalma nem változott. A H+- vagy Na+-ionok vízbe kerülve viszont a pH-t annyira savas, illetve lúgos irányba tolják el, hogy az csak mesterségesen — lúgokkal, illetve savakkal — állítható be semleges kémhatásúra, tehát 7 pH értékűre. Mivel a kationcseréléssel tulajdonképpen a víz összes ion-, ill. sótartalma nem csökken, az anionok eltávolítására is szükség van ahhoz, hogy desztillált vízhez hasonló sószegény vizet nyerjünk. E célra az anioncserélő műgyanták felelnek meg.
A sómentes alapvíz előállításához a lágyítando vizet először hidrogén fázisban működő kationcserélő műgyantán engedjük keresztül (savanyú lágy víz keletkezik), majd hidroxil fázisú (OH) vagy hidrokarbonát fázisú (HCO3) anioncserélő gyantán szűrjük át (4. táblázat). A hidrogén fázisú kationcserélővel tehát az első „menetben" sikerült eltávolítani a pozitív fémionokat, míg a második szűréssel az anioncse-rélővel, az anionokat is lecseréltük.
A különböző gyártmányú kation- és anioncserélő műgyanták műszaki adatait, teljesítőképességüket és regenerálásuk módját a gyártó cégek ismertetik. A használati utasítást pontosan meg kell tartani.
A gyanták vízlágyító kapacitását CaO g/l műgyanta adja meg. Ez a szám azt jelenti, hogy egy liter nedves műgyanta hány gramm CaO-nak megfelelő vizet képes lecserélni. A műgyanták lágyvíz-előállító képessége mindig a lágyítandó víz keménységétől függ.
A műgyantát szokták a lágyítandó vizet tartalmazó akvárium külső, esetleg belső szűrőjébe tenni. Ez az eljárás veszélyes, mert a halak számára kezdvezőtlen értékig túllágyíthatjuk a vizet, és kellő ellenőrzés hiányában a pH is erősen eltolódhat lúgos, illetve savas irányba.
Az ioncserélő műgyantákat legcélszerűbb gravitációs szűrőberendezésbe tenni. Két egyszerű gravitációs szűrőt mutat be a 6. ábra. A gravitációs szűrőket lehetőleg a vízcsap közelében állítsuk fel, a lágy alapvizet üvegballonban tárolhatjuk vagy keményebb víz hozzákeverésével célunknak megfelelően azonnal felhasználhatjuk. A műgyanták rege-nerálása ugyanezekben a szűrőkben történhet, csak víz helyett a regenerálófolyadékot eresztjük át rajtuk.
A víz pH-értékének módosítása
A víz pH-jának mesterséges beállítása csak akkor indokolt, ha kimon-dottan savanyú vizet igénylő halakat akarunk tartani és tenyészteni, vagy vegyi anyagokkal és az ioncserélő műgyantákkal előállított alapvíz túl savas vagy túl lúgos kémhatású. Savanyításra legalkalmasabb a sósav vagy a kénsav. A növények szempontjából előnyösebb a foszforsav. Kemény vizek nehezebben savanyíthatók, mert a karbonátkemé-nység pufferoló, pH-kiegyenlítő hatású. A lágy, sószegény víz azonnal savas reakciót mutat már kis mennyiségű sav hozzáadásával is.
A víz savanyításához először híg, savas oldatot kell készíteni, és ebből a híg „törzsoldatból" kell az akváriumvízhez csepegtetni - folytonos keverés közben miközben a pH-t rendszeresen mérjük.
A túl alacsony pH-értékű vizet lúgosítani szódabikarbóna-oldattal lehet. A szódabikarbónát folyamatos keverés és gyakori pH-mérés közben adagoljuk az akvárium vizébe.
A víz savanyítása és lúgosítása rendkívüli óvatosságot igénylő művelet, ezért csak nagyon indokolt esetben szabad a mesterséges savanyítást és lúgosítást alkalmazni. Ha berendezett medence vizét kezdjük, akkor elővigyázatosságból a pH beállításáig a halakat célszerű eltávolítani.