A víz kémhatása és pH-értéke

A víz kémhatása és pH-értéke

A pH-érték a víz semleges, lúgos vagy savas kémhatásának megjelölésére szolgál. A vegytiszta-semleges kémhatású - víz minden literében tízmilliomod gramm szabad hidrogén- (H-) ion van. A vegytiszta vízben azonban ugyanennyi a hidroxilionok grammsúlya is (OH). A H-ionok a víz savanyúságát, a hidroxilionok a lúgosságot okozzák.
A pH (hidrogénion-koncentráció) a vízben jelen levő H-ionok súlyát fejezi ki egy liter vízre vonatkoztatva. A tizedes törttel történő körülményes jelölés elkerülése végett a H-ionok grammsúlyának negatív logaritmusát használjuk.
A savak a vizes oldatokban H-ionokat adnak le, ezzel növelik a víz H-ion-koncentrációját, ugyanakkor csökken az OH-ionoké. Lúgok esetében ennek fordítottja történik. Ezért elegendő a H-ion koncentrációt megállapítani, mert ebből következik az OH-ionok koncentrációja is.

Semleges vízben 1 osztva 10000000 ez egyenlő 1 osztva 10 a hetedikennel vagyis 10 a -7.–en gramm H+ -ion van

e szám negatív logaritmusa 7. A semleges víz pH-ja tehát 7. A savas kémhatású oldatok pH-értéke 7-nél kisebb, a lúgosaké 7-nél nagyobb. A savas oldatok 1-7 pH-júak, a lúgosak 7-14 pH-júak lehetnek. (Pl. I pH-értékű vízben 1/10 = 10---' a H+-ion-koncentráció, a 13 pH-júban pedig 1/10 000 000 000 000 = 10-13 g H±-ion van jelen.)
A különböző halfajok az 5-9 pH-jú vízben érzik jól magukat. Az 5 alatti és 9 fölötti értékek már pusztulást okoznak (sav-, illetve lúgmérgezés.
A víz pH-értéke nem állandó, hanem állandóan változik.
Általában nem tartjuk szükségesnek az akvárium pH-jának rendszeres ellenőrzését.
Halaink számára veszélyes pH-eltolódás csak a túlzottan erős megvilágítás és nagymértékű növénytúlszaporodás következtében állhat elő. Ilyenkor a víz túl lúgossá válhat. Hosszan tartó sötétség következtében a halakkal túlnépesített medencében a növények és a ha-kik együttes légzése folytán megnövő szénsavtartalom (H2CO3) okozhat veszélyes mértékű savasodást. A nagyméretű pH-eltolódás tehát csak hibás akváriumgondozás esetén jöhet létre.
A mesterséges szellőztetés tovább csökkenti a hirtelen bekövetkező pH-változás lehetőségét.
Egyes különleges pH-igényű halak szaporítóvizének elkészítésekor azonban szükséges lehet a pH mérése is. Sajnos a pH pontos mérése csak igen drága, elektromos pH-mérővel lehetséges. Akvarisztikai célra megfelelő a kolorimetriás mérési módszer, indikátorokkal. Az indikátorok olyan vegyületek, amelyek meghatározott pH-tartományban más és más színt mutatnak. Vannak indikátorfolyadékok és indikátorpapírok. Az indikátorpapírok használatát - praktikusságuk ellenére -nem ajánljuk, mert a helytelen raktározás és a legcsekélyebb kezelési hiba miatt is hamis pH-értéket mutatnak. Az „UNIVERZÁL" indikátorfolyadék 1-14 pH-ig jelzi a tízes (1,0) értékű pH-számokat. A pH tizedes pontosságú vizsgálatára szűkebb határértékű indikátorfolyadékokat kell választani. A savas (6-7,6) pH-tartományban igen jó a bromthymolkék vagy az enyhén lúgos pH-értékek (8-9,6) mérésére a thymolkék. Az akvarisztikai gyakorlatban a legritkább esetben lehet szükség a 6-7,6 pH értékhatáron kívül tizedes pontosságú hidrogénion-koncentráció mérésére. Az indikátorokhoz kérjünk részletes használati utasítást, és ezt nagyon pontosan tartsuk is meg.
A díszhalakra, valamint ikráikra élettanilag a víz keménysége és pH-ja együttesen hat. Sterba szerint a Rasbora heteromorpha ikráinak és embrióinak fejlődése normális volt
7,5 pH és 2-2,5 nk°-ú,
6,5 pH és 3-4 nk°-ú, valamint 6,0 pH és 5-6 nk°-ú vízben.
Ez felhívja a figyelmet arra, hogy a tenyésztés sikeréhez mindig több út vezet. Az egyes környezeti tényezőket nem szabad túlzottan felértékelni, mert a biztos tenyésztési eredményt csak a környezeti és biológiai tényezők kölcsönhatásának felismerése és egyidejű figyelembevétele biztosíthatja.
A víz cser- és huminsav tartalma
Egyes trópusi halfajok cser- és huminsavakban igen gazdag és lágy, fekete, illetve barna vizek lakói. Ilyen fajok főleg a pontylazacok, ikrázó fogaspontyok családjában akadnak. Sokáig a tenyésztés nehéz volta miatt az ún. problémahalak csoportját alkották. Ezek a fajok igénylik a cser- és huminsavak jelenlétét az akvárium vizében különösen akkor, ha tenyészteni is kívánjuk őket. A csapvíz, a desztillált, valamint a műgyantákkal lágyított vizek nem tartalmazzák ezeket az anyagokat, ezért mesterségesen kell őket a vízbe juttatni. Erre alkalmas a csersavpor (tannin), a hegyiláp tőzeg (tort) és a különböző vegyileg nyert huminanyag-kivonatok. A tőzeget, mint szűrő anyagot helyezzük a filtrálóba, és a víz enyhén barnás elszíneződéséig folytassuk a kezelést. (Részletesebben lásd A díszhalak tenyésztésének általános irányelvei fejezetben.)
A csersavpor gyógyszertárban kapható. Adagolása óvatosságot igényel (100 1 vízben 0,2-0,3 g több részletben). A huminanyag kivonatok a használati utasítás szerint adagolandók közvetlenül a kezelendő vízbe. A huminsavak baktericid hatásúak, azonban túladagolva gátolják az ikrák megtermékenyülését azáltal, hogy csökkentik a hím ivarsejtek mozgásképességét.
Az akvárium vizének kezelése A víz keménységének beállítása
A halak igényének megfelelően szükséges lehet a víz keménységének csökkentése, a rendelkezésre állo víz lágyítására. A csapvíz lágyítható
forralással,
hígítással,
vegyi anyagokkal,
ioncserélő műgyantákkal.
Vízlágyítás forralással. Forralással a változó keménységet okozó Ca- és Mg-hidrokarbonátok válnak ki fehér csapadék formájában a vízből. Tiszta zománcozott edényben forraljuk a vizet, majd hagyjuk kihűlni. A kihűlt vizet gravitációs szűrőn vagy szűrőpapíron átengedve felhasználhatjuk Cichlidák, Nandidák, Dánió-félék és több Barbus faj ikráztatására. Forralással p1. a budapesti csapvíz (10-16 nk°) 5-6 nk°-kal lesz lágyabb.