Az akvárium növényei

Az akvárium növényei

Szép akvárium igen sok ember számára elképzelhetetlen üde, zöld növényzet nélkül. A szép vízinövények vizuális, esztétikai hatása, jelentősége valóban nagy, de biológiai jelentősége ezeknek a növényeknek lényegesen kisebb az akvárium életközösségében, mint ahogy azt a régi idők akvaristái hangsúlyozták. Ők ugyanis komoly jelentőséget tulajdonítottak a vízinövények oxigénfejlesztésének és ugyanígy az asszimilációjuk következtében bomlástermék-, nitrát-, szén-dioxid-elvonó hatásuknak. Ezek a kedvező tényezők csak akkor lennének számottevők, ha a szabad természethez hasonlóan több száz vagy ezer liter vízre jutna egy-egy hal, és nem úgy, mint akváriumainkban, sokszor minden literre esetleg több is. Megfelelő szellőztetés és szűrés nélkül, dús növényzet mellett 10 liter vízre egy 5-6 cm-es kis halat számolhatunk. A vízinövények funkcióit akváriumainkban nagyrészt a technikai felszerelések, berendezések váltották fel, vették át. Ezek segítségével juttatunk elegendő oxigént, távolítjuk el vagy kötjük le a bomlástermékeket, te-remtjük meg az akvárium kis életközösségének megfelelő életfeltételeit, hogy aránylag kevés növénnyel is fennmaradjon a „biológiai egyensúly".
Ezért az akvárium növényeivel csak igen röviden és mint dekoráló, díszítő tényezővel kívánunk foglalkozni. Mellőzzük a növények rendszertani ismertetését, és csak azokkal a fajokkal foglalkozunk, melyek hazánkban is beszerezhetők.
Az akvárium berendezésével foglalkozó fejezetben már megemlékeztünk a növényekkel közvetlenül érintkező két közegről: a vízről és a talajról; két hatásról: a fényről és a hőmérsékletről Ezek mind együtt és külön-külön közrejátszanak, hogy növényeink szépek, üdék legyenek és jól fejlődjenek. Akváriumi halaink legnagyobb része három nagy, majdnem földrésznyi gyűjtőterületről származik. Ezek: Közép-és Dél-Amerika, az Amazonas hatalmas vízgyűjtő rendszere, az egyenlítői Közép-Afrika, a Kongó vízgyűjtő területe és a harmadik, India és a hátsó-indiai szigetvilág, Szumátra, Borneó, Jáva, Celebesz. Vízinövényeink nagy többsége is ezekről a területekről került akváriumainkba. Egy-egy szűkebb terület halai és az ott élő növények egy kis életközösséget alkotnak, mely a szabad természetből kihasított darab lehetne, ahol az állat és a növény egyaránt a természetes környezetet megközelítő körülmények között él, fejlődik és szaporodik. Ez a kis kihasított darab a szabad természetből az akváriumban, nem biztos, hogy szépsége ellenére mindenkinek egyaránt tetszik de oktatási, bemutatási előnyei vitathatatlanok.
Az eredeti élettérhez hasonló körülmények megteremtése, az eredeti „biotop" jelleg nem lehet kényszer, mert sok halunkat számunkra igen szokatlan környezetben kellene elhelyezni. Így neonhalaink nem zöld növények között, hanem száraz faágak, elhalt falevelek és vízbe lógó gyökerek között úszkálnának. Az őserdő hatalmas lombsátra alatt, ahová csak igen kevés fény szűrődik be, ez képezi biotópjukat. Egyik-másik labirint halunknak sűrűn, szinte átláthatatlanul benőtt mocsár, tele algákkal, növényekkel, ezek elhalt részeivel berendezett akvárium lenne a megfelelő biotóp. Az akvárium növény- és hal-életközösségének összeállításában érvényesülhet az egyéni fantázia, elképzelés, ha szem előtt tartjuk életfeltételeik határait. Ha a hő-, fény-, vízigényeket ismerve, ezeket összehangoljuk és társítási határokon belül válogatjuk össze őket, akváriumunk az eredeti biotóp jellege nélkül is szép, gyönyörködtető, halaink és növényeink számára pedig megfelelő, jó élettér lehet.
Növényeink életének elengedhetetlen, elsődleges igénye a fény, mely nélkül nincs asszimiláció és számukra asszimiláció nélkül nincs élet. A növények fényigényéről már az akvárium berendezésénél említést tettünk. Mint tudjuk, a l2-16 órás, optimális fényviszonyt kell megközelítenünk, természetes, mesterséges vagy kombinált, együttes megvilágítással. A vízinövényeink hőigénye is ismert, hiszen hasonlóan halainkhoz, jórészt trópusi, szubtrópusi tájakról származnak. A 18-25 °C közötti hőmérséklet így mindnek megfelel. A mediterrán vidékeken élő növények vize is sokszor felmelegszik erre a hőmérsékletre, csak ezek a hidegebb vízhőmérsékletet is elviselik. A víz kalcium-, mésztartalma a közép kemény, 10-L4 nk° keménységű fokig legtöbbjük számára szintén megfelelő. Ugyanígy az enyhén savanyú vagy lúgos kémhatás is.
A növények tápanyagfelvétele
A növények „táplálásáról", tápanyagfelvételéről kell kicsit részletesebben megemlékeznünk. Vízinövényeink egy része tápanyagainak nagy többségét erős, dús gyökérzetén keresztül veszi fel. Ezek mind mocsári növények, erős, bőrszerű levélzettel, aránylag kevés oxigént fejlesztenek és submers és emers (vízszint alatti és vízszint fölötti) körülmények között is szépen fejlődnek, virágzanak. Ide tartoznak az igen kedvelt Cryptocoryne-k. Az akvárium telepítésének tárgyalásakor elvetettük a talaj tápdúsítását földdel, komposzttal, mert a bomló szerves anyagok sok bajt okozhatnak. Igényesebb fajok pusztulását idézheti elő, ha bomlástermékek halmozódnak fel. Mi a teendő mégis, hogy növényeink jól érezzék magukat, fejlődjenek és halaink se károsodjanak? Két megoldás között választhatunk. Az egyik, hogy lapos üveg-, porcelán-vagy műanyag tálba készítünk számukra agyag, tőzeg és mosatlan homok keverékéből külön tápdús talajt, és ezt vastag, mosott homokréteggel zárjuk le. Az így elkészített tálat süllyesztjük az akvárium talajába. A másik megoldás, hogy az akváriumba helyezett talajszűrő közelébe telepítjük ezeket a növényeket. Az apró, lebegő organizmusokat a víz a szűrő felé áramolva a homokba viszi, azt tápanyagokban dúsítja, és itt is szépen fejlődnek növényeink. Nem szabad elfeledkeznünk azonban ebben az esetben a talaj rendszeres fellazításáról. Mindkét esetben használhatunk még tápsótablettákat, melyeket a gyökérzet közelében kell a talajba dugni.
A növények másik nagy csoportja levélzetén és gyökerén keresztül egyaránt vesz fel tápanyagokat. Ezek finom, puha, sokszor szinte áttetsző levelűek. Ide tartoznak a széles körben elterjedt Vallisneriak, C abombak, a kedvelt Eichinodorus-ok és az igen szép, de még kevéssé elterjedt Aponogetonok. Ezek számára tökéletesen elég a tápsótabletták és a filtrálók talajba szívott szerves anyaga.
Legkönnyebb azokat a növényeket ellátni tápanyaggal, melyek leveleiken keresztül veszik fel táplálékuk majdnem teljes egészét. Ilyenek a víz színén úszó növényeken kívül az Elodea-k, a Myriophyllum-ok és az utóbbi időben egyre szélesebb körben elterjedő, igen dekoratív, újonnan importált növényünk, a Microsorium pteropus is. Ezek a növények vonják el a legtöbb bomlásterméket az akváriumból.
A régi, házilag előállított tápsóoldatokat ma már az akvarista szaküzletekben kapható, sok nyomelemet is tartalmaz tápsótabletták és literre adagolt, ampullázott tápsófolyadékok váltották fel. Ezeket vegyi üzemek állítják elő, s használatukkal a legtöbb növény számára maradéktalanul megadjuk a szükséges tápanyagokat és nyomelemeket. Ezt a tápanyagtablettát a növények fejlődése érdekében a használati utasítás szerint folyamatosan kell juttatni az akváriumba, ügyelve, hogy túlzott adagolásuk ne vezessen halaink károsodásához.
A növények telepítése
A szaküzletekben vásárolt növényeket lehetőleg komolyabb lehűlés nélkül, vízben vagy nyirkos papírban szállítsuk haza, és mielőtt az akváriumba helyezzük, gondosan tisztítsuk meg őket. Az elhalt, sérült leveleket az akváriumba ültetés előtt éles zsilettpengével vagy olloval vágjuk le, hogy lehetőleg kis roncsolt felület keletkezzen. Ugyanígy távolítsuk el az átültetésnél felesleges nagy gyökérbojtokat, és válasszuk szét az anyatövet hajtásaitól. Ültetéskor ügyeljünk arra, hogy a gyökérzet a természetes elhelyezkedésnek megfelelően kerüljön a talajba és ne visszafordulva. Gyökér nélküli dugványozásnál vigyázzunk, hogy levéltő alatt elvágott rész kerüljön a talajba, mert itt legkönnyebb a gyökeresedés. Növényeinket ne szálanként, hanem csoportosan telepítsük, ügyelve, hogy az akvárium hátoldalához kerüljenek a magasabbra növők, és a nézőoldal teljesen szabadon maradjon. Az így telepített növények térhatást keltenek, és ha a fény- mint az előnyös - a nézőüveg felől éri akváriumunkat, üde, fiatal hajtásaikkal is erre fordulnak.
Ha a fény, a hőmérséklet, a talaj tápanyagellátása megfelel a növények igényeinek, fejlődésük folyamatos lesz. Egy idő után ritkításukra is gondolnunk kell. Erre a célra is éles ollót, zsilettpengét használjunk, és mindenkor tartsuk szem előtt a fiatalítás szabályát. Az elöregedett, sárguló, felkopaszodott növényeket távolítsuk el. Helyükre - ha szükséges - fiatal hajtásokat, töveket ültessünk.
Röviden ismertetjük azokat a vízinövényeket, melyeket rendszeresen vagy alkalmanként vásárolhatunk akvarista szaküzleteinkben.
Ismertebb akváriumi növények
Nitella flexilis. Hajlékony csillárka
Előfordul Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában, alacsonyabb vizekben hazánkban is megtalálható. Vékony, hajlékony, világoszöld színű, örves sugarú. Akváriumhoz jól alkalmazkodik, kevés fénnyel beéri, erős fényben hamar elalgásodik. Egyes fajok kedvelt ikrázó növénye.
Riccia fluitans. Úszó májmoha
Európában, Ázsiában és Amerikában elterjedt vízimoha faj, mely a víz színén dúsan szaporodik. A labirintkopoltyús halak előszeretettel rakják ikráikat e növényekre. Lágy vízben tömöttebb, dúsabb, villás elágazású zöld levélkéket nevel.
Fontinalis antipyretica. Forrásmoha
Európában, Észak-Afrikában és Észak-Amerikában elterjedt vízimoha faj. Általában alacsonyabb hőmérsékletű vizekben díszlik. Természetesen meleg vizekben is megtalálható. Lehetőleg az innen gyűjtötteket telepítsük akváriumunkba. Ha saját magunk gyűjtjük, iparkodjunk kőre, ágra telepedett csomókat gyűjteni, mert ezek lényegesen dekoratívabbak. Ívatáshoz használható.
Esicularia dubyana. Jávai moha
Indonéziából, a Maláj-félszigetről és a Fülöp-szigetekről származik, és bár már régen ismert, de csak az utóbbi években terjedt el. Apró, üdezöld levélkéivel fára, kőre telepedve igen dekoratív. Sok meszet von el a víztől, így lágyítja. Ívatáshoz a legalkalmasabb növény. Átmenetileg igen kevés fénnyel beéri, és jól tűri a víz hirtelen keménységváltozását.
Ceratopteris sumatranus. Szumátrai vízipáfrány
Elterjedési területe azonos a C. thalictroidesével. Akváriumban tartva erősen osztott levélzetű, ezért nagyon dekoratív. Víz alatt fejlődve gyökérzete jól köt a talajhoz, és levélsarj hajtásai, ha gyökérzetükkel talajt érnek, szívesen kötődnek és válnak külön növénnyé. Kedveli a 24-25 °C hőmérsékletet és a kristálytiszta vizet. Ügyelnünk kell, hogy nö¬vényevő halak akváriumába ne telepítsük, mert puha leveleit a halak napok alatt lelegelik.
Barclaya longifolia. Hosszúlevelű Barclaya
Hazája Burma, Thai. Igen szép, mutatós, de nagyon ritkán kapható növény. Sokan leveleinek alakjáról és elhelyezkedéséről egy vízikehely-fajtának vélik. Lágy, lándzsa alakú, L5-20 cm hosszúra megnövő levelei aránylag rövid, L0-L5 cm-es száron helyezkednek el. A levelek színe olajzöld-bordó, fonákjuk élénkbordó. A körben elhelyezkedő levelek, az erős, szinte rizomás gyökérzetből megfelelő talajban gyorsan fejlődnek. Virágjait rövid száron hozza, nem emelkedik a víz színére. A víz színére emelkedő magok, vagy azok, melyek a talajra hullanak, egyaránt kikelnek. Gyökeret eresztenek, de külön nevelő medencében alacsony vízben is jól nevelhetők. Csak magról szaporodik.
Bolbitis Heudelotii. Csipkés vízipáfrány
Hazája Guinea, Mali, Felső-Volta, Angola. Folyóvizekben, sokszor vízesések környékén, állandó szórt víznek kitett sziklákon, köveken, de a víz alá merülve is megtalálható. Ritka, nagyon szép vízipáfrány faj. Az erős, 6-7 mm vastag gyökérszárról, mely sokszor elágazásokkal fejlődik és vékony hajszál-
gyökereivel megtapad az akváriumban is, 25--30 cm hosszú szárú,
erősen osztott, fogazott szélű, egymással nem szemben elhelyezkedő
sötétzöld, hullámos levelek fejlődnek. Szinte műanyagra emlékeztető
keménységűek. Igen lassan és csak gyökérszárral fejlődik. Ennek osz-
tódása, elágazása ad lehetőséget új tő kialakítására. Ha az osztódásnál
a gyökérrészen nincs rügyvég, legtöbbször elpusztul. Levélhajtással —
mind a lándzsás vízipáfrány — nem szaporodik. Ez az oka, hogy még
sokáig növényritkaságnak fog számítani.
Lágy, tiszta és aránylag meleg mozgó vizet igényel, ebben érzi jól magát, és fejlődik. Ezért jó porlasztó, szűrő közelében, aránylag világos helyen elhelyezni. Gyökérszárát sohase tegyük talajba, tápanyagszükségletét közvetlenül a vízből fedezi.
Microsorium pteropus. Lándzsás vízipáfrány
Elő-Indiából, Dél-Kínából, a Fülöp-szigetekről az utóbbi években került Európába, s azóta már széles körben elterjedt. Mélyzöld levelei, erős gyökértörzse, kevés fényigénye miatt előszeretettel kap helyet sok akváriumban. Lándzsaszerű, sötétzöld leveleinek vége a fejlődés stádiumában üvegszerűen világos. Leveleinek enyhe fodrában sarjnövényeket hoz, így nemcsak a gyökértörzs osztásával, de sarjról, dugványozással is szaporítható. Jól bírja az igen lágy, savanyú vizet, ezért kiválóan alkalmas a Rasbora heteromorpha és a Nannobrycon eques ikráztatására.
Ceratopteris thalictroides. Sallangos vízipáfrány
Halványzöld, igen törékeny levelű, ezért egyre kevésbé kedvelt vízinövényünk. Előfordulási helye India és Szumátra. A víz színén úszó növények hatalmas gyökérbojtot alkotnak. Sok akváriumi halunk szívesen ívik gyökerei közé. Lágy vizű, fényszegény tenyészmedencében sajnos hamar elpusztul. Levélsarjakkal szaporodik.
Marsilea quadrifolia. Mételyfű
Dél-Európában, Közép- és Dél-Ázsiában elterjedt, alacsony vizekben élő növény. Az igen meleg vizeket kevésbé tűri, és hogy levélképződményei szépen megmaradjanak, tápdús talajt kíván. Gyökértőosztással könnyen szaporítható. Sötétzöld leveleivel kedves akváriumi növény.
Cabomba aquatica. Tavi tündérhínár
Dél-Amerikából származó, nagyon dekoratív, elágazó szárú vízinövény. Középzöld, félkör alakban sűrűn osztott levelei kettesével, egymással szemben helyezkednek el. Szereti a meleg vizet és nagyon fényigényes. Szárosztással is szaporítható. Mindig az akvárium hátsó falához és lehetőleg a fényforráshoz vagy a fény felőli oldalra telepítsük.
Cabomba Caroliana (pinnata). Karolinai széles tündérhínár
Hazája Észak-Amerika, New York és Massachusetts államok, Dél-Amerika északi részéig. Üde zöld, párosan elhelyezkedő, erősen osztott levelei igen nagyok. A növény eléri az 5-6 cm szélességet, jó körülmények között gyorsan fejlődik. Nem igényli a nagy meleget, már 16-20 °C-kal is beéri, de fényigényes. A tűző naptól mégis óvni kell, mert az algák könnyen megtelepednek még az erősen osztott levelein is. Szereti a tiszta vizet, mert a lebegő szennyeződés szintén megtelepszik rajta. Minden íznél könnyen ereszt gyökeret, hoz új hajtást. Szaporításánál — melyet szárosztással és dugványozással végzünk — mégse osszuk túl kis részekre, mert ezeknél nagyobb a veszély a rothadásra. Inkább hajtással rendelkező darabokat dugványozzunk. A levágott haj-tásokat hagyjuk egypár napig úszni, így a gyökérfejlődés jobban megindul. Igen szép, mutatós növény.
Hygrophila polysperma. Indiai vízicsillag
Délkelet-Ázsiából került hozzánk, igen kedvelt, submers formában (víz alatti) díszlő. Levelei egyenes szártörzsön egymással szemben helyezkednek el. E nyújtott, ellipszishez hasonló alakú, világoszöld, majdnem sárgás leveleivel minden akváriumban üde színfoltot ad. Kellő Fény mellett gyorsan fejlődik, oldalhajtásokat hoz szárról, gyökérről egyaránt. Szaporítása szárosztással, tőosztással könnyű.
Limnophila sessiliflora (Hottonia)
Hazája Ceylon, Japán, de Amerikában is előfordul. Igen szép, világos, sárgászöld színű, sokak által kabombának vélt növény. Erősen osztott levelei körkörösen helyezkednek el. Kedvező körülmények között szélessége eléri az 5-6 cm-t.
Szereti a kristálytiszta, világos vizet, bár a sok és erős fény algásítja. Szaporítása dugványozással történik, vagy úgy, hogy a növényt lefektetjük a talajra, és a levéltöveknél rögzítjük, lefedjük talajjal.
A hajtások így az anyatőről gyorsan indulnak a fény felé. Megerősödésük után darabolható fel az öreg szár. Szívesen feljön a víz színe fölé, és itt erősebb leveleket hoz. Ezek a végek természetesen algamentesek, és innen új növényt is könnyen nyerhetünk.
Nomaphila stricta. Vízi hortenzia
Délkelet-Ázsia sekély vizekben élő mocsári növénye. Nagy, lándzsa alakú levelei erős szárán egymással szemben helyezkednek el. Víz alatt világoszöldek, víz fölé emelkedve apró, sötétzöld színű leveleket, kék virágot hoz. Szárosztással, gyökérhajtásról jól szaporítható, igen dekoratív. Sok fényt igényel, a víz hirtelen keménységváltozásakor órák alatt tönkremegy.
Myriophyllum brasiliense. Brazíliai süllőhínár
A süllőhínárok legtöbb faja kedvelt akváriumnövény. Elterjedésük az Egyesült Államok déli vidéke, Dél-Amerika. Némelyek Europában is ismertek álló vagy lassú folyású vizekben. A brazíliai süllőhínár az egyik legszebb faj, levélhossza 2,5-3 cm is lehet. Jól bírja a ma-gas hőmérsékletet, de mint valamennyi süllőhínár, fényigényes. Szárosztással könnyen szaporítható.
Myriophyllum pinnatum. Bokros süllőhínár
Hazája Észak-Amerika, Mexikó, Kuba. A kereskedelmi forgalomban nálunk M. scabratum néven ismerik. Ez a neve az elterjedtebb. Finom szálú levelei szabálytalanul osztottak, és 3-4 cm hosszúra is megnőnek. Szereti a kristálytiszta vizet, és jól alkalmazkodik a hőmérséklet-változásokhoz is. Ügyeljünk, hogy a porlasztó által kevert vízáramlástól lehetőleg távol legyen, mert leveleit az akvárium szennyeződése könnyen betakarja. Igen kedvelt ikráztató növény, de a lágy víz néhány nap alatt tönkreteszi.
Synnema triflorum. Vízi petrezselyem
Thaiföldről került Európába az elmúlt évtizedben. Víz alatt erősen, változóan osztott, nagy leveleket nevel, míg a víz fölé emelkedve kis, zárt szélein fogazott levelek fejlődnek. Szereti a magas hőmérsékletet és a sok fényt. Igen könnyen szaporítható, szár- és gyökérosztással, de letört levelei az akvárium vizén úszva is hamar gyökeret eresztenek.
Ludwigia natans. Pirosfonákú tóalma
Ez a rendkívül sok fényt igénylő növény az Egyesült Államok déli államaiban őshonos. Apró, lándzsahegyszerű levelei sötétzöldek, hajtásuknál bordós színűek, a kifejlett levelek fonákja élénk bordóvörös. Megfelelő, erős megvilágításban szobai akváriumban is szépen díszlik, élénk színfoltot alkot.
Az Echinodorus-ok vagy magyar nevükön kardfüvek a legkedveltebb akváriumi növényeink közé tartoznak. Egyes fajai gyökértörzsből, indákkal, azokon fiatal növényekkel szaporodnak, mások submers akváriumi tartás mellett virágnyelükön virág helyett kis fiatal növényeket nevelnek. Ezeket a kis növényeket a talajhoz kell rögzítenünk, és ha megerősödve teljes gyökérzetet fejlesztettek, levághatók az anyatőről.
Echinodorus brevipedicellatus. Keskenylevelű (amazonasi) kardfű
Nagyon szép, hosszú, 40-50 cm-re is megnövő, 4 cm széles és két végén hegyes, lándzsa alakú leveleket nevel. Ezek a világoszöld levelek enyhén meghajlanak, és egy növény 40-50 ilyen hatalmas levelet is nevelhet. Hazája, mind minden echinodorusnak, Dél-Amerika, ezért sok halunk akváriumában megfelel növénytársként.
Echinodorus cardifolius (radicans). Északamerikai széleslevelű kardfű
Igen mutatós, széles körben elterjedt, de csak nagy medencék számára ajánlott növény. Szív alakú levelei jó körülmények között elérhetik a 20-25 cm hoszszúságot és a L5-20 cm szélességet. Ezek a nagy levelek természetesen csak megfelelő méretű és tápanyagban dús talajba (cserépbe, tálba) ültetve, megfelelő hőmérséklet és fényviszonyok között fejlődnek ki aránylag gyorsan. Rendszerint a második évben hoznak virágot: A virágzatot majdnem mindig a
víz fölé emelkedő levelek előzik meg, majd a virágszáron megjelennek a kis, fehér szirmú, sárga közepű virágok. Az akváriumnak ilyenkor természetesen fedetlennek kell lennie, megfelelő távolságban a fényforrástól, hogy el ne égjen. Könnyen hoz magot, a virágok mellett kis növényeket is. A magokból, de a kis növények gyökeresítésével is szaporítható. Az anyatőről csak akkor vágjuk le a fiatal növényeket, ha már megerősödtek. A víz fölé nőtt — emers — leveleket a virágzás után eltávolíthatjuk. A növény ismét erős növekedésnek, majd újabb virágzásnak indul.
Echinodorus intermedius. Törpe (amazonasi) kardfű
Brazíliában, de Kubában is honos. Indával, sarjjal szaporodik ez a 6 cm hosszúra megnövő levelű törpe kardfű. Szereti a világos akváriumot és az igen meleg vizet.