Az akvárium berendezése és gondozása

Az akvárium berendezése és gondozása

Háromnegyed évszázad telt el azóta, hogy a századforduló idején az akkori kornak megfelelő formák és keretek között hazánkban is megjelentek az első, kezdetleges haltartó edények, akváriumok. Azóta természetesen az akvarisztikában is hatalmas fejlődés ment végbe. E fejlődés alapja a természettudományi, főként a biológiai ismeretek elsajátítása, elterjedése. A kezdetleges üvegedényt évek múltán fölváltotta a korszerű akvárium, melyben az akvarista a benne tartott halaknak, növényeknek eredeti hazájukhoz hasonló életkörülményeket igyekszik megteremteni.

Ma már minden szaküzletben készen árusítják a kisebb méretű akváriumokat, de rendelésre tetszés szerinti méretben és formában is készíthetők. Az akvárium legelterjedtebb formája a téglalap alapú, fémvázas akvárium és a szilikonkaucsuk alapanyagú ragasztóval készített üvegakvárium.
A fémvázas akváriumok vasanyagának erősségét természetszerűen az akvárium nagysága határozza meg. Kisméretűekhez egészen gyenge vaslemez is megfelel.
Figyelembe kell venni minden körülmények között a szükséges vastagság és az esztétikai igény összhangját. Kis akvárium ne készüljön vastag, ezért durvának tűnő, nagy akvárium pedig vékony, ezért a műszaki tartósságot nem biztosító gyenge anyagból. Kisebb, 60- 70 literes akvárium készítéséhez elegendő a 20/20 mm, 250 literig a 30/30 mm méretű, az ennél nagyobbakhoz a 40/40 mm vagy ennél] erősebb szögvas.
Az akvárium készítése előtt el kell dönteni, hogy felső szélén a szögvas kifelé vagy befelé forduljon: a kisebb medencéknél ez esetleg laposvassal helyettesíthető. A szögvas kifelé fordítása mellett szól a könnyebb kezelhetőség és a rozsdásodás elkerülése. Sokan a befelé fordított felső élvas és a ráhegesztett vagy szerelt üvegtartó mellett döntenek, mert az akvárium így simább vonalat ad.
A vasak összeerősítése minden esetben tökéletesen sima legyen, mert a kiálló fém a gitten keresztül a berendezett és feltöltött akváriumban keletkezett erős nyomás hatására az üveg pattanását idézheti elő. A szépen eldolgozott, lereszelt, rozsdátlanított keretet először rozsdagátló míniummal, vasoxiddal vagy más hasonló célt szolgáló készítménnyel gondosan le kell festeni. Ez azért fontos, mert a vízzel telt akváriumban keletkezett nagy páratartalom, az állandó nedvesség, az esetleges szivárgás megtalál minden szabad helyet, és akváriumunk vasváza hamar rozsdásodni kezd. Ha a belső oldalon fellépő rozsda vastagodik, az biztosan üvegtöréshez vezet.

Ha az elmondottak szerint elkészítettük az akvárium vasvázát, következik a beüvegezés. Mindig ügyeljünk, hogy a beüvegezéshez csak hibátlan, buborék- és karcolásmentes üveget használjunk és természetesen simát, hogy ne okozzon torzítást. Az üveg vastagságát - a vashoz hasonlóan - az akvárium nagysága szabja meg. Figyelembe kell venni elsődlegesen a vízoszlop magasságát, mint az egyik legfontosabb tényezőt. Kis akváriumhoz, 50 liter űrtartalomig a 3 mm-es, 50-100 literig a 4-5 mm-es, nagyobbakhoz a 6 mm-es vagy esetleg ennél erősebb üveg ajánlható. Az üveg vastagságának túlméretezése bajt nem okozhat, a takarékosság itt könnyen ráfizetéssel jár.
Az üvegek berakásához jól eldolgozott míniumos gittet használunk. A gitt ne legyen túl kemény, hígításához sűrű lenolajkencét (sohasem ásványi olajat), ha híg, keményítéséhez hegyikrétát használhatunk. Ha a gittet jól átgyúrtuk, hosszú, egyenlő vastagságú hurkákat készítünk belőle. A hurkákat erősen benyomkodjuk az oldalak élsarkaiba. Először helyezzük be a fenéküveget. Az egész felületre tenyérrel egyenletes nyomást gyakorolva nyomkodjuk, dörzsöljük, míg a gitt az üveg és a vasváz között légbuborékmentesen helyezkedik el. A fölösleges, kitüremlett gittet a váz szélénél merőlegesen tartott késsel levágjuk. Igen fontos, hogy a gitt legalább olyan vastagon maradjon az üveg és a váz között, mint amilyen vastag az üveg. A fenéküveg berakását hasonló módon a medence két nagy oldalának üvegezése, majd végül, szinte ezeket kimerevítve, a két kisebbik oldal beüvegezése követi. A gittet mindenütt levágjuk, tökéletesen elsimítjuk. Ajánlatos ezután az akváriumot pár napig feltöltés nélkül állni hagyni, hogy a gitt kicsit megkeményedjen. Friss, puha gittelés után az azonnal feltöltött akvárium ugyan nem folyik, de ha a vizet egyszer leeresztjük, az üveg meglazul és könnyen folyni kezd.
Az üvegek megtisztításával szintén várjunk néhány napot. Ügyelni kell, hogy a külső és belső oldalon egyenlő nyomással, vizes újságpapírral, vigyázva távolítsuk el a szennyeződéseket, óvatosan, hogy az üveg meg ne mozduljon, ne váljon el a gittől, ne keletkezzen légbuborék. Pár nap szikkadás után végleges színére festhetjük a vázat és ezzel együtt a gittet is. A festékréteg meggátolja a gitt kiszáradását, hosszú időn keresztül rugalmasan tartja. Legszebb és legpraktikusabb a fekete szín. A fekete szín a legtöbb bútorhoz illik, és jól kiemeli az akvárium üde színeit. Javítása a legkönnyebb.
A ragasztott üvegakváriumnál természetesen más szempontokra kell figyelemmel lenni. A vázas akvárium üvegvastagságának méretei itt már nem megfelelőek. A fémváz merevítését, tartását ebben az esetben az üveglapok vastagságával kell pótolni. A kötést, a tartást az éleken elhelyezett, rugalmasságát évtizedekig megőrző ragasztóanyag adja. Az üveget itt is a már ismert szempontok szerint kell kiválasztani, ha lehetséges, még jobban ügyelve hibátlan voltára. A fémvázas akváriumoknál a gitt lezárta a vágási felületek kis egyenetlenségét, a ragasztott akváriumnál ez természetesen nem lehetséges. Ezért a pontos méretű vágás a legfontosabb úgy, hogy az élek is merőlegesek legyenek az üveg lapjára, pattanástól és kagylós töréstől mentesen. A vágási felületet ajánlatos vizes csiszolókővel érdessé tenni, és minden körülmények között tiszta benzinnel, alkohollal vagy más zsíroldó szerrel zsírtalanítani.
A medence ragasztása a fenéküvegre elhelyezett nagy oldalakkal kezdődik. Mindkét üvegélt bekenjük a ragasztóval. A ragasztót nagyobb tubusból, ún. „pisztollyal" nyomjuk ki. Rövid száradás, kötés után az oldalüveget úgy helyezzük a fenéklapra, hogy éle tökéletesen fedje a fenéklap szélét. Az üveg és ragasztó között légbuborék sehol ne maradjon. A nagy oldallapok felhelyezése után a kis oldalakat tesszük be, itt is ügyelve a tökéletes fedésre és az ismertetett szempontokra. A teljes kötés ideje a ragasztóanyag fajtájától függően 12-24 óra. A kinyomódott ragasztót a teljes megkötés után borotvapengével óvatosan levágjuk, hogy az esztétikai hatást ne rontsa. Az üveglapok jó elhelyezése az egyik legfontosabb és legnehezebb része a munkának. Ennek megkönnyítésére sokan fából vagy vasból sablonokat készítenek. Ezek biztosítják a mozdulatlan és merőleges állapotot a teljes megkötésig.
Igen fontos, hogy a kész akváriumot kipróbáljuk, és végleges helyén lehetőleg puha filc-, hungarocell- vagy farostlemezre tegyük, de minden körülmények között teljes felfekvést kell biztosítanunk.
Nagyon sok függ az akvárium elhelyezésétől, hogy méltó dísze legyen lakásunknak, és sok örömet szerezzen a család minden tagjának. Ha lehetőség van rá. fal mellé, illetve úgy helyezzük el, hogy a természetes fény ráessen, de ne állítsuk átvilágító fénybe, ablak elé. Átvilágító fényben halaink színe nem érvényesül, és a fény felé forduló vízinövények leveleinek is csak a fonákját láthatjuk. Halaink ráeső fényben a legszínesebbek, és üde, zöld hajtásaikkal a növények is erre fordulnak. Ha úgy nem tudjuk elhelyezni, hogy természetes, ráeső fényben lássuk, akkor inkább sötétebb helyre tegyük, és a hiányzó fényt mesterséges fénnyel pótoljuk.

Ha sikerült a lakásban kiválasztani a megfelelő helyet, akváriumunkat helyezzük állványra, asztalkára vagy más bútorra, ügyelve, hogy tökéletesen felfeküdjön. Ügyelni kell még arra is, hogy az akvárium ne kerüljön túlságosan magasra, ülve is jól áttekinthető, megfigyelhető legyen. A 70-110 cm közötti magasság a legmegfelelőbb. Ha természetes fény éri a kiválasztott helyet, akváriumunk köré szobanövényeket is helyezhetünk, így kialakíthatjuk minden lakás egyik legszebb díszét: a zöld élősarkot. Növényeink is jól érzik itt magukat, mert az akváriumból párolgó víztől páradúsabb mikroklíma alakul ki. Következő feladat az akvárium betelepítése, a megfelelő környezet megteremtése díszhalaink számára. Első tennivaló a talaj elkészítése. Hosszú éveken keresztül vitatott kérdés volt a föld, tőzeg, homok, kavics használata, szükségessége. A korszerű akváriumban ma már nem használhatunk - még a növények számára sem - agyagos földet, vakondtúrásból származó ásott földet, árterület hordaléktalaját, mert sok bennük a bomló szerves anyag, és ennek jelenléte káros. Az akvárium talajának lehetőleg mészmentes kvarchomokot használunk. Legtöbb növényünk homokban is tökéletesen fejlődik, esetleg egyes igényes fajtáknak tápsót adunk, vagy külön kis üvegedényben bomlásterméktől mentes anyagot használhatunk. Ha mészmentes homokunk nincs, úgy az sósavazással könnyen előállítható. A kimosott homokot üveg-, porcelán- vagy műanyag tálba
helyezzük, és tömény, háztartási sósavat öntünk rá. A sósav hatására a mész erős pezsgés mellett elbomlik. Ha a pezsgés megszűnt, folyó víz alatt sokszor átmossuk, áztatjuk, hogy az akvárium vizében változást ne idézzen elő. Mielőtt az így elkészített, kimosott homokot az akváriumba tennénk, töltsünk bele pár ujjnyi vizet, és így rakjuk be a talajnak szánt homokot. A leszálló homokszemek tömören, légbuborékok nélkül ülepednek le. Ott, ahol később növényeket szándékozunk ültetni, a homok 4-5 cm vastag legyen. Más helyen elég annyi, hogy elfedje az akvárium üvegalját. A hátrész felé emelkedő homokréteg a medencének optikai távlatot ad. A növények koszorúja így takarja a hátsó üveg egy részét, még fokozva azt az érzést, hogy lakásunkba a folyók vagy tavak egy kis részét loptuk be.

A növények megválasztásának célja elsődlegesen nem az élettér (biotóp) kialakítása halainkkal, hanem a természethűség. Ezért kerüljünk el minden mesterkélt tárgyat, búvárt, hajóroncsot, művirágot. A sima, tiszta homok, az üde növényzet, egészséges, színes halaink lenyűgöző látványt nyújtanak. Ha mégis érdekesebbé akarjuk tenni a berendezést, helyezzünk az akváriumba köveket, ágakat, gyökereket, esetleg kókuszdió héját, de ne tengeri kagylók üres házait. Természetesen e dekorációs tárgyak kiválasztásában is arra kell ügyelnünk, hogy oldódó vagy bomló anyagot, mely káros lehet, ne tartalmazzanak. A behelyezett kő legyen kvarc, bazalt vagy más őskőzet, de ne mésztufa, mert fáradságos homok-előkészítő, mészmentesítő munkánk kárba veszne.
Sok trópusi halunk és növényünk nem szereti a meszet (kalciumvegyületeket). Az Amazonas vidékén - ahonnan igen sok halunk származik - ismeretlen a kalciumtartalmú, kemény víz. Van ugyan néhány akváriumban tartott díszhalunk, mely igényli a kemény vizet, de ezeknek is elegendő a csapvizek 15-16°-os keménysége. A megkövesedett faágak, a fiatal barnaszén (lignit) lemezes darabjai áztatás után károsodás nélkül használhatók, hasonlóképpen olyan faágak, gyökérdarabok, melyek életnedvüket elvesztették, teljesen kiszáradtak. Ezeket természetesen hosszú ideig víz alá szorítva áztatni kell, hogy rostjaikat teleszívják vízzel, és ne emelkedjenek a víz felszínére. Igen szépen és jól díszítenek a tőzeglápokból bányászott famaradványok. Ezek kellő tisztítás után azonnal akváriumba helyezhetők. Mivel a tőzeglápokban huminsavat szívnak fel évtizedeken, esetleg -századokon át, az akvárium vizét aranysárgára festik. A víz feltöltéséhez újságpapírral takarjuk le a homokot, és lassan erre folyassuk a 22-24 °C hőmérsékletű, friss vizet. A városi hálózati víz majd mindenütt tökéletesen megfelel halaink tartásához. Ezeknek a kis állatoknak igen nagy a tűrő-, alkalmazkodóképességük. Ezt a tulajdonságukat évezredeken keresztül szerezték meg, mert a nagy csapadékmennyiség a szabad természetben is nagy változást idéz elő minden tekintetben a szabad vizeken. Természetesen helyi kutak, vasas, kénes vizek helyett jobb, ha csapadékvizet gyűjtünk. Vigyázni kell a városi vízhálózatok erősen klórozott vizével is.
A vízből a klórgáz pár órás erős szellőztetés és szűrés után eltávozik, és néhány nap múlva alkalmas lesz halaink számára. 7ó1 használható a hazai készítésű Klórteszt és a Klórtani, amelyek a klór kimutatására, lekötésére és eltávolítására szolgálnak. A technikai felszereléseket is a talaj behelyezésével egy időben építjük be, szereljük fel. Ha üzembe helyeztük őket, hamar eldől, hogy eddigi munkánk eredményes volt-e. (A technikai berendezésekkel a következő fejezetben foglalkozunk.)

Ezután a vízinövényeket ültetjük be. A betelepített vízinövények néhány nap alatt gyökeret eresztenek, hajtani kezdenek. Amikor a hőmérséklet közel állandó, a víz kristálytiszta, nem opálos vagy megtört, halakkal is benépesíthetjük akváriumunkat. A hőingadozást, ha vizük fokozatosan melegszik vagy lehűl, halaink jól tűrik, de a hirtelen hőmérséklet-változást nem. Minden trópusi halunk nagyon érzékeny a hirtelen hőmérséklet-változásra, ezt sohasem szabad elfelejteni. Ha vásárolunk halakat, csak akkor tehetjük át a szállító vízből az akváriumba, ha a vízhőmérséklet azonosságáról meggyőződtünk. A szállító üveget vagy nejlonzacskót az akváriumba helyezve, a vizeket azonos hőmérsékletre kell hoznunk. Ez természetesen vonatkozik arra is, amikor az egyik akváriumból a másikba rakjuk át a halakat. Ha nagy távolságra szállítjuk a halakat, természetesen a megkívánt hőmérsékleten túlmenően gondoskodni kell a megfelelő oxigénellátásról is. Az ilyen hosszú utakra a halakat fel kell készíteni, és a szabályokat szigorúan meg kell tartani. Szállítás előtt legalább 24 órával már nem szabad etetni. A halak fokozott szén-dioxid-termelése, oxigénfogyasztása, az ürülék könnyen bajt, pusztulást okoz. Vannak altatószerek, melyek a halak életfunkcióit a legalacsonyabbra mérséklik, ezekkel és a víz fölé levegő helyett benyomott, tiszta oxigénnel megsokszorozható a halak száma, és hosszabbítható a szállítás ideje. A nejlonzacskókat gumigyűrűkkel lekötve, hőszigetelő műanyaghab dobozokban télen is hőveszteség nélkül szállíthatjuk.

Amikor akváriumunk lakói szerencsésen megérkeztek és jól érzik magukat, a növények fejlődnek és minden technikai berendezés jól működik, akkor ezt az állapotot még fenn is kell tartani, hogy az akváriumunkban örömünk teljen, és néhány nap után ne változzon ürömmé. Tehát halainkat etetni kell, a növényeknek megfelelő megvilágítást kell adni, a kellő hőmérséklet és az oxigénellátás mellett.
A halak etetésével külön fejezet foglalkozik, de már itt is meg kell említenünk az egyik legfontosabb szabályt: csak annyit adjunk enni halainknak, amennyit azonnal elfogyasztanak. Az el nem fogyasztott eleség előbb-utóbb bomlani kezd, mérgezve az akvárium vizét. Ha fiatal ivadék vagy növendék halaink vannak, akkor kétszer adjunk nekik enni, de mindig megtartva az említett szabályt. Kifejlett állatokat naponta csak egyszer etessük, lehetőleg azonos időpontban. Ha pár napra eltávozunk a lakásból, akkor sem szabad több eleséget adni, mert a kifejlett állatok hetekig is bírják az éhezést, de a megromlott bomlástermékkel telített víz gyors pusztulásukat okozhatja.

A növényeknek a megvilágítás olyan, mint halainknak a táplálék. Sem a túl erős, sem pedig a gyönge megvilágítás nem jó számukra. Az erős megvilágítás - a napfény vagy a műfény - egyaránt előbb-utóbb zöldalgaképződést eredményez. Akváriumunkat tehát árnyékolással védeni kell a közvetlen napfénytől. Műfénnyel pedig csak a szükséges, esetleg hiányzó természetes fényt kell pótolni. Felvetődik a kérdés, hogy mennyi a szükséges fénymennyiség. Erre a kérdésre majdnem lehetetlen feleletet adni, hiszen annyi tényező függvénye. Ilyenek a fényforrás ereje, távolsága, színképösszetétele, a megvilágítás időtartama, de ide kell sorolnunk az akváriumok vizének magasságát és színét is, mint fényszűrő, fényelnyelő tényezőt. Az erősen tőzeges, barna víznek nagy a fényszűrő hatása, és benne annak a fényerőnek sokszorosa is kevés az algaképződéshez, mint amennyi a tiszta, fehér vízben elegendő. Egy-két tanácsot ebben is adhatunk. Vízinövényeink 10--12 órás megvilágításával kell számolnunk. Ablak közelében, ha napfény nem éri akváriumunkat - a téli rövid vagy borús napokat kivéve -, elegendő a világítás. Ha sötét lakásban vagy ablaktól távol tartjuk akváriumunkat, akkor a hagyományos villanyégőkből - a medence teteje felett elosztva - literenként 2 W, fénycsövekből 1 W értéket kell számolni.A gyenge megvilágítás ugyanúgy káros, mert míg az erős fény a zöld-, a kevés a barnaalga képződését indítja meg. Ez a barnaalga, a zöldhöz hasonlóan, belepi növényeinket, és azok pusztulni kezdenek. A helyes fénymennyiség megválasztása, mint látjuk, nem könnyű, de nagyon fontos, hogy akváriumunk élő, fejlődő növényzetű, szép dísze maradjon lakásunknak.
Az akváriumban, bármilyen tökéletesen működjenek a technikai berendezések, a szűrők, előbb-utóbb szennyeződés keletkezik a talajon.
A halak, a csigák ürüléke, elpusztuló növényrészek halmozódnak össze a mélyebb pontokon vagy a vízmozgástól védett helyeken. Ezért természetesen az akváriumot tisztítani kell.
A legjobb tisztítóeszköz a gumicső végére húzott kisméretű üveg- vagy műanyag tölcsér. A gumicsövet megszívjuk, és a tölcsérrel a talaj felett haladunk. A könnyű fajsúlyú üledéket így kiszippantjuk az akváriumból, a homokot a tölcsér kiszélesedő szája pedig nem emeli fel, a növények leveleit nem tépi meg. Ezt az alkalmat használjuk fel az üvegfalak belső tisztítására, az üvegre telepedett algák, szennyeződések eltávolítására. Erre a célra a legjobb egy maroknyi háztartási vatta. A vattát egy vödör vízben megnedvesítjük, és szorosra hajtogatjuk. Ezzel szépen sorra töröljük az üvegfalakat, közben a vattát csap alatt többször jól kimossuk. A vattával letakarított alga, üledék így nem kerül be a vízbe.  

Borotvapengés algakaparót csak ott vegyünk igénybe, ahol vattával nem tudjuk letörölni az üveget. Az algakaparó pengéje, úgyszintén a homok - mellyel sokan tisztítani akarják az üveget - azt könnyen megkarcolja, csúnyává teszi.
Az üledékkel eltávolított vizet ne töltsük vissza. Helyette és a párolgás pótlására lehetőleg a medence vizénél lágyabb, friss, bomlástermékmentes, azonos hőmérsékletű vizet töltsünk. Állandó vízfelfrissítés révén akváriumunk vize mentes marad a bomlásterméktől.
Az „öreg víz, jó víz" mondás már köztudottan téves, és vannak halak, melyek rendszeresen igénylik a vízcserét.
Az így gondozott akvárium hosszú éveken keresztül minden nagyobb munka nélkül örömet szerez majd tulajdonosának.