KISTAVAS HALTERMELÉS DÍSZTAVI ÉS ÉLELMEZÉSI CÉLRA I.

KIS-TAVAS HALTERMELÉS DÍSZTAVI ÉS ÉLELMEZÉSI CÉLRA I.

(Hazai szerzőktől, hazai lehetőségekhez és hazai pénztárcákhoz)

Bemutatás

Napjainkban egyre gyakoribb látvány a több milliót érő házak parkosított kertjeit díszítő kisebb-nagyobb dísztó. Ez a divathullám jó piacot teremt a kerti dísztő-építőknek és a díszhalárusoknak. Sajnos, a legtöbb tó ezek közül a nyár közepére bezöldül, majd el-békanyálasodik, és gyakran a víz felszínén úszkáló, rothadó halak tetemével rontja a kert összképét. Ekkor sokan inkább betemetik a kiásott gödröt, lemondva arról, hogy egy kis természetet varázsoljanak gyakran kopár kertjeikbe.Ennek természetesen nem így kéne lennie, egy kis szaktudással és odafigyeléssel meg lehetne örizni ezt a üde kis színfoltot.

Sokan nem is tudják, hogy a kis tavak kialakítása és a bennük való haltermelés akár házilag is, egyszerűen és olcsón megvalósítható. Igaz, ezekben a minimális befektetést igénylő, saját kezüleg kialakított, fillérekbe kerülő rendszerekben intenzív,milliókat hozó haltermelést nem lehet folytatni, de az esztétikusan berendezett tavacskák egy kis "természetet" varázsolhatnak a kertekbe. A befektetett munkát és energiát azért bőven visszatéríthetik, és nem utolsó sorban kellemes kikapcsolódást jelenthet ez a természetközeli foglalatosság. Míg a milliós tételekben előállított díszhalak piaca gyakran pang, a minőségi, mutatós halak néhány ezres tételben bármikor eladhatók. A nagyobb (100 m2-tõl egy hektárig terjedő) tavakban akár egy vagy több család halfogyasztási igényét (40-1500 kg hal) is fedezni lehet háztáji körülmények között, mégpedig olcsón előállított, jó minőségű változatos (pl. ponty, keszegfélék, süllő) halhús biztosításával. Ezek a tavak betölthetik a kerti dísztó, a saját kis horgásztó és az élő halraktár szerepét is.

A következőkben szeretnék néhány praktikus tanácsot adni azoknak, akik megpróbálkoznának a kisüzemi, kis-tavas halelőállítással és termeléssel.

A tavak kialakítása és felépítése

Általánosságban elmondható, hogy 10 m2-nél kisebb és fél méternél sekélyebb tavakat nem érdemes építeni. A nagyobbvíztömeg ún. pufferkapacitással rendelkezik, azaz képes a hirtelen idõjárási (pl. felmelegedés) és ökológiai változásokat (pl.vízvirágzás) ellensúlyozni, kiegyenlíteni. A másik fontos összetevõ, hogy egy-egy vízterület fél-, egyméteres vízmélység eseténképes a leghatékonyabban termelni, vagyis a halak számára szükséges táplálékot megteremteni. A táplálékbázist részbennövények (egysejtû moszatok, hínár, nád), részben pedig kisebb-nagyobb állati szervezetek (zooplankton, férgek, puhatestûek,rovarok) képezik. A víz tömegét növelhetjük, ha az egyik oldalán 1,5-2 méteres mélységet alakítunk ki, majd lépcsõzetesen 0,5m-ig emeljük a vízszintet. A mélyebb területet érdemes körülültetett fákkal részlegesen beárnyékolni. Szintén kedvezõ hatású atóparti munkákat és a lehalászást nem zavaró nádas ültetése.

Egy friss, illetve új tó egészséges működését természetesen meg kell alapozni, amely áll a trágyázásból (m3-ként egy kilogramm szarvasmarha, juhtrágya) és egy közeli természetes vízből származó vízi szervezetek beoltásából (planktonhálóval vagy egyhosszú, öblös, női harisnyából készített hálóval zoo- és fitoplankton gyűjtünk, majd telepítünk a tóba). A növényzetről sem szabad megfeledkezni. Néhány szál mutatósabb hínár és nádtégla behelyezésével már elérhető a kívánt hatás. 2-3 hétvárakozási, illetve pihentetési idő után már elkezdhetjük a haltelepítést.

A vízzáró réteg kialakítása történhet fóliával (0,5-1 mm-es ún. tófólia), betonréteggel (10-15 cm vastag, rácshálóval erősített betonréteg), agyagréteg (20-25cm) behordásával és tömörítésével, illetve egyéb anyagokkal (pl. bentonit-paplan). Rugalmas vízzáró rétegek (pl. fólia) esetén érdemes a tavat télen feltöltve hagyni, és a halakat helyben átteleltetni. Ezek az anyagok képesek a jég nyomásához alkalmazkodni, míg szárazon megfagyva törékennyé válnak. Ezzel szemben kemény vízzáró rétegek(pl. beton) esetén télen a tavakat szárazra kell állítani.A vízellátás a legegyszerűbben a talajvízszint alá történő föld kimélyítésével oldható meg. Hátránya az így kialakított tavaknak,hogy aszályos időszakban szárazra kerülhetnek a halak, illetve az őszi lehalászáskor szükséges vízleeresztés nem valósítható meg. Teljes vízzáró réteg esetén a vizet kívülrõl kell a tavakba bejuttatni. Ez háztáji körülmények között a közelben levő lakóház ereszcsatornáinak egyesítésével és tóba vezetésével oldható meg. Egy tó ilyen típusú vízellátásához a felszínét legalább háromszorosan meghaladó vízfelfogó felület szükséges. Ez a módszer egyszerűen kivitelezhető és legnagyobb előnye, hogy az esetleges talajvízszennyezések nem károsítják a vízminőséget. A másik, kissé drágább módszer a kerti kutakból való szivattyús vízellátás. Teljesen szigetelt tavak esetén a tó víztömegének egyharmadával lehet számolni párolgási veszteségként. A kútvizes módszernél nagyon kell vigyázni a talajvíz szennyeződéseire, a vízminőség megtartására. Háztáji körülmények között a közelben levő emésztőgödör okozhat komoly problémákat (pl. mosószer-bemosódások, magas nitrit-nitráttartalom). A sekély eredetű forrásokból, illetve a patakokból történő vízellátásnál is hasonló problémák jelentkezhetnek. A víz egyensúlya, illetve a halak táplálkozási kedve és növekedése szempontjából kedvező a folyamatos vízcsere. Erre leginkább a sűrű népesítéseknél és fõleg a nyári-nyár végi időszakokban van szükség.

Haltelepítés és takarmányozás

Figyelemmel kell lenni arra, hogy minél több és minél nagyobb súlyú halat telepítünk, annál inkább eltávolodunk a természetesállapotoktól, egyre labilissá válik a tó, tehát egyre komolyabb szakértelmet és gondoskodást igényel. A problémák a kisebbtavakban (0,5 hektárig) a fél kilogramm hal/m3-t meghaladó telepítési sûrûség esetén jelentkeznek élesen. A dísztavak amellett,hogy esztétikus látványt nyújtanak, alkalmasak lehetnek a nagyobb testû tenyészállományok tartására is. Ebbõl a szempontbólkülönbséget kell tenni az egyes tótípusok között. A szaporító és ivadéknevelõ tavak kialakítása kisebb/nagyobbmódosításokkal alapvetõen megegyezik az elõzõekben leírtakkal. Az eltéréseket "A díszhalak szaporítása és ivadéknevelése"címszó alatt foglalom össze.A telepíthetõ halfajok közül elsõsorban az e célra kitenyésztett kínai aranyhal és a japán színes vagy koiponty jöhet számításba.Ezek a fajok jól bírják hazánk klimatikus viszonyait, gyorsan nõnek és könnyen szaporíthatók. Látványos szín- ésformagazdagságuk miatt a legkeresettebb dísztavi halakká léptek elõ. A kerti tavakba inkább a kevésbé kényes, "csak"színmutáns (fehér, vörös és aranyszínû) halak ajánlhatók, amelyek extenzív tartása, takarmányozása és szaporítása is könnyenmegoldható, és minimális szakértelmet igényel.A halak takarmányozása a jól elõkészített, nem iparszerûen intenzív termelõtóban csak az ún. kiegészítõ etetésbõl áll. Az akedvezõ, ha a halak táplálékuk legalább 40%-át természetes tápanyagokból fedezni tudják, és a megmaradó részt biztosítjukmesterséges takarmányozással.

A tóépítés költség oldala (10 m2-es tónagyság esetén):

- Kiásás:saját erő (ingyenes), markológépes (óradíj)
- Vízzáró réteg kialakítása: fóliával (vásárlás - néhány ezer forint), agyaggal (hozása, tömörítése önerőből - ingyenes),
speciális záróréteggel (Bentonit-paplan - több tízezer Ft)
- Vízellátás:talajvíz (ingyenes), esővíz felfogása (a csővezeték kiépítése után ingyenes), szivattyúval (villanyáram díja)
- A tavak előkészítése:trágyázás, növényzet telepítése, planktonbeoltás (önerőből - ingyenes)
- Haltelepítés:a kezdeti állomány megvétele (vásárlás - néhány ezer Ft)

Fontos tudnivalók:

A nagyobb termelőtavakra vízhasználati díjat kell fizetni, szükséges bejelenteni az illetékes Vízügyi Hatóságnál, a Környezet- és
Természetvédelmi Hivatalnál és a Halászati Felügyelőségnél.